100 évvel ezelőtt az emberek jelentős része írástudatlan volt, ezért a beszéden kívül kevés más kommunikációs forma állt rendelkezésére, ha tanulásról volt szó. Mára ez jelentősen megváltozott.

A kutatások szerint a Z-generáció kommunikációjának 80%-a írásban zajlik.

Várhatóan ez az érték az Alfák (2010 után születettek) esetében növekedni fog.

Bizonyára többen tapasztaltuk azt is, hogy milyen konfliktushelyzetek kerekednek nap mint nap az iskolában, a munkahelyen vagy éppen a családunkban, amik korábban - évekkel ezelőtt - könnyű szerrel elkerülhetők voltak.

Az élő szóban zajló verbális kommunikáció során, lehetőségünk van a metakommunikációs jelek – hangsúly, hanglejtés, mimika, gesztus, testtartás stb. - értelmezésére is, ezáltal módosul egy-egy szó vagy mondat jelentése.

Azzal, hogy a kommunikáció aránya gyorsan, alig 10-15 év alatt ilyen mértékben eltolódott az írásbeliség javára, rengeteg olyan metakommunikációs közlés is háttérbe szorult, amik korábban természetesek voltak.

A szóbeliség csökkenésével annak a lehetősége is alább hagyott, hogy viselkedésformákat, normákat, szabályokat, szokásokat közvetíthessünk, átadhassunk a következő generációk számára. Ezzel egy komoly nevelési eszközt veszítettünk el a mindennapokban arra, hogy érzelmileg intelligens embereket neveljünk.

Szemléletformáló előadásaink összeállításánál elsősorban az érzelmi intelligencia fejlesztésére helyeztük a hangsúlyt. Drámapedagógiai és tréneri eszközökön nyugvó foglalkozásaink során a résztvevőknek lehetőségük nyílik arra, hogy saját élményként tapasztalják meg az adott helyzetet: egy átélt szituáció nyújtja a feldolgozó beszélgetés alapját. Így nem csak véleményük lesz a résztvevőknek a szituációval kapcsolatban, de érzések is felszínre törnek.

Úgy gondoljuk, rendkívül fontos, hogy a megfelelő mentálhigiéné már fiatalon kialakulhasson, hogy a stressz és az egyéb konfliktushelyzetek megoldásai stratégiáit, lehetőségeit megismerjék és elsajátítsák a tanulók.