Szamárindulók

Szamár Rag

 

Hip-pi-pí hi-pi-pi ri-piá,

Hip-pi-pí hi-pi-pi ri-piá,

Iááá! Megyek Brémába!

Hip-piá!

 

Felcsapok, hát, zenésznek,

Pedig engem sokan lenéznek!

Iááá! Megyek Brémába!

Hip-piá!

 

Ez aztán nem szamárság!

Többet ér, mint egy királyság!

Iááá! Megyek Brémába!

Hip-piá!

 

Hip-pi-pí hi-pi-pi ri-piá,

Hip-pi-pí hi-pi-pi ri-piá,

Iááá! Megyek Brémába!

Tűzés!

 

Kiskakas Rag

 

Qu-qu-qú qú-ru-qu Ku-rí-kú,

Qu-qu-qú qú-ru-qu Ku-rí-kú!

Qurííí! Megyünk Brémába!

Ku-quríí!

 

Bréma (nekem) minden pénzt megér,

Nem adnám egy gyémánt krajcárér’!

Qurííí! Megyünk Brémába!

Ku-quríí!

 

Kiskakas ott nagy sztár lehet,

És elkerülöm így a húslevet!

Qurííí! Megyünk Brémába!

Ku-quríí!

 

Qu-qu-qú qú-ru-qu Ku-rí-kú,

Qu-qu-qú qú-ru-qu Ku-rí-kú!

Qurííí! Megyünk Brémába!

 

KK: Má’ bocs, de ki írta ezt a dalt? Ne nézzél! Ki írta ezt a dalt?

BD: Én.

KK: Aha! Szóval te! Tudod, van egy incifinci – szántszándékkal nem a szinonimáját használom az előbbi szónak -, szóval, van egy incifinci bökkenő:

BD: És pedig?

KK: NEM

VAGYOK

KICSIIIÍÍÍÍÍ! Érthető!

(a többi állatnak)

Na, gyertek menjünk!

Tényleg ne haragudjatok, csak nem bírom, amikor semmibe vesznek! Egy kakasnak legyen markáns karaktere, kiállása, különben mehet a levesbe. Még, hogy én kicsi! Kontár!

SZAMÁR: Kantár?

KK: Ne bosszants, csacsi!

(Kovács Gergely, Bernáth Dénes)

 



 

 

 


 

 




Kutya Rag

 

Vap-pá-pá váp-pá-pá rá-páú,

Vap-pá-pá váp-pá-pá rá-páú!

Vaúúú! Megyünk Brémába!

Vapp-aú!

 

Én vagyok a jó fiú,

Nem állhatom, ha macska fú,

Vaúúúú! Megyünk Brémába!

Vapp-aú!

 

Brémába, ha eljutunk,

Dob, síp, tuba sem lesz tabu,

Vaúúúú! Megyünk Brémába!

Vapp-aú!

 

Vap-pá-pá váp-pá-pá rá-páú,

Vap-pá-pá váp-pá-pá rá-páú!

Vaúúú! Megyünk Brémába!

Gyerünk!



Bréma felé...


Bréma felé úgy félúton,

Lefordultunk a földútról,

Erdő mélyén kis házikó,

Kakas rikolt: ott volna jó!

 

Utunk közben lakra leltünk,

Betyár bagázst elkergettük,

Reggelente sok kakaó,

Bentről szép a hótakaró.

 

Megalakult együttesünk,

Mindörökké együtt leszünk,

Énekelj és tapsolj velünk,

Fordítsd nyárrá szürke telünk!


Kutya, kakas, macska, csacsi,

Jó volt velünk? Akkor pacsi!


Kutya, kakas, macska, csacsi,

Jó gyerek vagy?

Akkor pacsi!


Kutya, kakas, macska, csacsi,

Kisfiú vagy?

Akkor pacsi!


Kutya, kakas, macska, csacsi,

Kisleány vagy?

Akkor puszi!


Kutya, kakas, macska, csacsi,

Mennetek kell?

Akkor hali!


(Kovács Gergely)

                                                                                   

Macska Rag

 

Mim-má-mú mim-mi-mi mi-aú,

Mim-má-mú mim-mi-mi mi-aú!

Nyaúúú! Megyünk Brémába!

Miaúúú!

 

Jó csapatba kell egy macska is!

Kutya meg csak akkor, ha nem hamis.

Nyaúúú! Megyünk Brémába!

Miaúúú!

 

Ez engem annyira felizgat,

Mint mikor a gazdim fagyizgat.

Nyaúúú! Megyünk Brémába!

Miaúúú!

 

Mim-má-mú mim-mi-mi mi-aú,

Mim-má-mú mim-mi-mi mi-aú!

Nyaúúú! Megyünk Brémába!

Uccu!


                                                                   Denis Bernard

Chanson de la                                   Ço’ mon Roux Ça’ Mare                             (A szomorú szamár dala)

A szamár bizony egy szomorú állat,    A fejére kiül az utálat.                                 A homlokát gyakorta ráncolja.             Lóg rajta minden a föld felé.

Füle, farka mind a porba mutat,            De neki gazdája mutatott ma utat. Patája arra lenn a porban poroszkál. Hogy merre menjen? - nem tudja ő.

De a szamárról egy s más most kiderül: Például, hogy csökönyös ott belül! Magát ő a búnak meg nem adja,          És dalba kezd a vén bon viván:

(Refrén)

Nem azért kiáltott már az ükapám-t,                                                           Hogy ne használjam a szamár fantázt.                                                  Hisz abban erős a füles nemzettség. Kalandra fel! Vár a nagyvilág!

Vegyük sorra csak az országokat,        Hol szeretik e szürke jószágokat! Melynek neve -ban oly gazdag,          Ott lelhetek harmónt!

Nézzük először meg  Ausztrt, Szlovákiát, aztán Szlovént,        BulgárIÁt és román szomszédot:   Mindenütt zengik e szimfónt. 

De ha kicsikét még messzebbre tekintek,                                        Franckat látok s visszaintek.  Dánban és Norvégban,         Ázik-fázik sok füles, biz’ ám!

(Refrén)

Nem azért kiáltott már az ükapám -t,                                                          Hogy ne lássam, amit a nagyvilág  Tartogat egy szép, bár vén egyednek.  Gyere, hallgasd a histórt!             Gyere, hallgasd a histórIÁÁÁÁÁÁÁt! 

Végül, de nem utolsó sorba’,              Van egy ország, hol esett egy csorba     A szamárság híres becsületén:

Indban szent … A TEHÉN! 

(Bernáth Dénes)

Comments